Gáspár Attila Banga Isten iránti mély hittel és elkötelezettséggel, hosszú éveken át fektette szívét és lelkét a zene oktatásába és a közösségépítésbe. Az évek során számos fiatalnak adott át értékes ismereteket és szenvedélyt a zene iránt, ezzel erősítve a helyi közösséget és kultúrát.
A Szászrégeni Közösségért Egyesület a „Szívügye a közösség” díjjal ismerte el munkáját, ugyanakkor tiszteletét és köszönetét fejezte ki, hogy gazdagítja közösségünket.
Laudáció a “Szívügye a közösség” díj Banga Gáspár Attilának való átadása alkalmából
Banga Gáspár Attila 1978. augusztus 25-én született Szászrégenben. Az elemi iskolát a helyi 1-es számú gimnáziumban végezte, középiskolai éveit Kolozsváron, a Református Kollégiumban töltötte, ahol sikeresen letette a Református Egyházkerületi kántorvizsgát. Felsőoktatási diplomát szerzett a Babeș-Bolyai Tudományegyetem földrajz-történelem szakán, majd a Gheorghe Dima Zeneakadémia által kínált Zenepedagógia szakon. Továbbképzéseit Marosvásárhelyen folytatta, ahol a Művészeti Népiskolában klasszikus ének, elektromos orgona és gitár képzéseken vett részt.
Gyermekkora óta vonzódott a zene és a hangszerek világához, mély csodálattal figyelve azokat, akik a zenét nem csak gyakorolták, hanem valódi örömüket is lelték benne. Felismerte, hogy a zene által keltett boldogság milyen hatással van az emberekre. A komolyzene világába a Református Kollégiumban töltött évei során merült el, Székely Árpád, az iskola igazgatójának és zenetanárának hatására, aki lelkesen biztosította, hogy diákjai részt vehessenek színházi, filharmóniai és opera-előadásokon. A kollégium kórusában való részvétele során pedig mélyen megérintette a kórusélet gazdagsága, ami alapvetően meghatározta zenei elköteleződését.
Banga Gáspár 1997 óta a Szászrégeni Református Egyházközség kántora, ahol az évek során igazi zenei munkát és közösségépítést végzett.
2002-ben megalapította a gyülekezet ifjúsági kórusát, a Szivárványt, amely mára 24 tagot számlál. 2006-tól furulyaoktatást vállal és a furulyazenekart vezeti, 2007-ben pedig létrehozta a Piccolino gyermekkórust. 2008-ban, a gyülekezeti ifjúsági élet további bővítésével, létrehozta a Sófár keresztyén zenekart, amely évente akár 60 szolgálatot is teljesített. Különös figyelmet fordított arra, hogy az együttes tagjai jól érezzék magukat, és számos különböző hangszert megszólaltassank. Emellett nem hanyagolta el az utánpótlás képzését sem, ami különösen nagy erőfeszítést igényelt. Ebben az időszakban két utánpótlás zenekart is létrehozott: az egyiket Minisófárnak, a másikat PiciSófárnak nevezték el, utóbbi tagjai is mára már 18 évesek lettek.
Amikor a Sófár zenekar legtöbb fellépése volt, ebben az időszakban születtek meg gyermekei – Virág, Krisztián és Gabi -, akik mindig mellette voltak és vannak, akárcsak felesége, Márta. Úgy véli, hogy ez másképp nem is működhetett volna, hiszen a családi támogatás nélkülözhetetlen volt számára ebben a munkában és hivatásban.
2010-ben válaszolt a gyülekezet fiataljainak kérésére, és gitárképzést indított számukra, amelyet évente a vakációs bibliahéten is folytatott. Jelenleg három különböző szinten több gyermek részesül ebben a képzésben.
Legutóbbi érdeklődési területe a magyar népi hangszeres zene felé fordult, amit mostanában gyakorol, mivel mindig is közel érezte magához ezt a zenei stílust.
Fontos számára a zenei műveltség. Hisz abban, hogy a gyerekekkel minél korábban kell foglalkozni ezen a téren, hogy gazdagíthassák velük kulturális múltjukat és jelenüket. Nem válogat, mindenkit szeretettel vár a gyerekkórusba, ahol azok is megtanulhatnak énekelni, akik korábban nem tudtak. Kitartó, odaadó munkája által a kórus mellett lehetőséget biztosít furulyázásra és gitározásra is, így építve fel fokozatosan a zenei tudást és élményt. Meggyőződése szerint ez az út vezet el ahhoz, hogy a gyerekek felnőttként is örömüket leljék a zenében.
Munkáját a személyes kapcsolatok kialakítására alapozza, különös hangsúlyt fektetve arra, hogy a gyerekekkel közös nyelvet találjon. A gyerekekkel könnyedén, az ő nyelvükön kommunikálva erős köteléket és ragaszkodást alakít ki, amely olyan közösséget formál, ami túlmutat a közös tevékenységeken.
Számára a zene nem csupán művészeti forma, hanem egyben egy olyan eszköz is, amelyen keresztül a fegyelem és az odafigyelés fontosságát lehet elsajátítani. Több mint csupán kellemes időtöltés, a zene gyakorlása örömet okoz és egy mélyebb, spirituális kapcsolódást is lehetővé tesz. Számára a zene egy út Istenhez való közeledésre, egy lehetőség, hogy másokat is megtanítson arra, hogyan használhatják ezt a különleges eszközt.
Úgy gondolja, nem hiába született Szászrégenben, hiszen valódi hivatást talált itt. Legfőbb feladatának tartja, hogy a zene segítségével közösséget formáljon. Egy olyan közösséget, ahol magyarul beszélünk és magyarul énekelünk, Isten gyermekeiként. Ez egy nyitott közösség, hiszen a gyerekek felekezettől függetlenűl, nem csak Szászrégenből, hanem az egész Felső-Maros mentéről csatlakoznak. Tudatosan törekszik arra, hogy a gyerekek számára vonzóvá tegye a programokat, így biztosítja, hogy visszatérjenek és végül a közösség részévé váljanak. Akik ide járnak, olyan lelkesedéssel beszélnek a foglalkozásokról, ami másokat is magával ragad. Egy kislány így fogalmazott: ‘Egyszer eljöttem ide, hogy megnézzem, mi folyik itt, aztán egyszerűen nem tudtam távozni.’ Számos szülő is fontosnak tartja, hogy gyermekeik részt vegyenek ebben a közösségben, és maguk is eljönnek őket kísérve.
Természetesen vannak olyan időszakok, amikor a gyerekek, fiatalok elindulnak új útjaikra, de még ezekben a pillanatokban is örömöt és hálát érzünk. Olyan értékekkel és tudással távoznak, amelyeket ebben a közösségben szereztek. Különleges példája ennek egy házaspár, akik a Piccolinoban ismerkedtek meg, itt nőttek fel, és végül itt találtak egymásra, hogy közösen folytassák életútjukat. Történetük mélyen tükrözi a közösség által nyújtott zenei és lelki élmények tartós hatását és azokat az értékeket, melyek életük fontos részévé váltak.
Amikor terveiről kérdeztem, habozás nélkül válaszolt. Először a Sófár felnőtt csoportjának kialakítását említette, majd a Zsoltárok népi hangszerelésben való előadását a templomban. De ami a legfontosabb: a több mint 25 éve folyó munkájának mostanra jött el az eredménye. Mostanra kialakultak a foglalkozások, a folyamatok, és ő a jövőben legfontosabb feladatának érzi ezek fenntartását, éltetését és a közösség összetartását. Néha pedig elengedhetetlen megállni, reflektálni az eddigi útra, és örömmel tekinteni a közösen elért eredményekre, amelyekből erőt meríthet a jövőbeli kihívásokhoz.
A mai ünnepi délelőttön, itt a Szászrégeni Református Templomban mi is megállunk, reflektálunk erre az útra, örülünk az eredményeknek és A Szászrégeni Közösségért Egyesület nevében Banga Gáspár Attilát a „Szívügye a közösség” díjban részesítjük. Mint kántor, zenekarvezető, gitárkör és kórusok szervezője, tehetségét és szenvedélyét használja fel a zene és a közösségi élet ötvözésére. Különösen értékes a munkája a fiatalok körében, ahol mentorálással és inspiráló vezetéssel járul hozzá a helyi kultúra és összetartás megerősítéséhez. Őszinte elhivatottsága és a közösség iránti szeretete teszi őt méltóvá e kitüntetésre. A ‘Szívügye a közösség’ díj nem csupán elismerés, hanem egyben hálánk kifejezése is. Ez a díj jelképezi azt tiszteletet és köszönetet, amit iránta érzünk. Köszönjük, hogy megosztottad velünk tehetségedet és pozitív szellemiségedet, és köszönjük, hogy formáltad és gazdagítottad közösségünket!
Szászrégen, 2023. december 17.
