Koós Ferenc

1828. október 18-án született Magyarrégenben, jobbágycsaládban. Szülei: Koós Lőrinc unokai és Váradi Szőcs Zsuzsánna nagyernyei születésűek voltak. A marosvásárhelyi kollégiumban tanult, miután Hegyessy Zsigmond
felfigyelt rá és szolgadiákká fogadta.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt előbb nemzetőr, majd Kossuth-huszár lett. A szabadságharc vérbefojtása után Tancson húzódott meg, majd 1850-ben visszament a kollégiumba, és elvégezte azon tanulmányait.

1855- ben Bukarestbe nyert kinevezést református lelkészként, ahol dalárdát, majd magyar gyermekeknek iskolát létesített, templomot épített. Megalapította a bukaresti magyar kaszinót, ( művelődési ház) a Hunniát. A Román Nemzeti Színház mindig „megtelt bojárokkal, nagykereskedőkkel és magyarsággal”. „Amiért annyit küzdöttem, fáradoztam, hogy tudniillik a magyar névnek tiszteletet szerezzek a bukarestiek előtt, íme most előttem állott” – írja emlékirataiban.

1870-ben a Déván létesítendő tanítóképző tanára és igazgatója lett. 1873-ban áthelyezik Máramarosszigetre ugyancsak ebben a minőségben 1876-78 között ki királyi tanfelügyelő Beszterce–Naszód vármegyében. Nagy jelentőséggel bír az is, hogy 1860-1866 között tehetséges magyar gyermekek taníttatását szervezte meg a marosvásárhelyi református kollégiumban. 1878- ban kinevezik a Brassó vármegyébe tanfelügyelőnek. Nagyon fontosnak tartotta a népoktatást, szigorúan vette a beiskoláztátást, alapítványokat hozott létre a tehetséges diákok támogatására, modern pedagógia elvekett vallott, és megvetette azokat a pedagógusokat, akik testi fenyítéssel fegyelmeztek. 1883-ban megkapta a „királyi tanácsos” címet.

1890- ben nyugdíjazták, ugyanebben az évben megjelenik az „Életem és emlékeim” című két kötetes önéletrajza, mely értékes információkat örzött meg városunkról az utókor számára. Továbbra is Brassóban marad, egészen 1905- ben bekövetkezett haláláig.

Élete során cikkei, beszédei, levelei sokasága jelent meg nyomtatásban különböző lapokban, évkönyvekben. 37 lapnak volt munkatársa, újságírói munkásságának fontos részét teszik ki a műfordításai román, francia és olasz műveket tolmácsolt. Emlékirata végszavából vett idézettel is jellemezhetnénk: „Életem hosszú folyamán Isten, haza, emberszeretet lelkesítettek. E földhez, e hazához voltam hű, életem minden viszonyai között”.

Forrás:
Koós Ferenc: Életem és emlékeim (1828-1890) in: http://mek.oszk.hu
Bíró Donát – “Adalékok Régen monográfiájához”