báró Kemény János

Erdély egyik legnagyobb pártfogója volt, aki vagyona nagy részét az erdélyi magyar irodalom szolgálatába állította. Iskolát alapított, színházat szervezett, létrehozta a marosvécsi Helikont, mely a két világháború között az erdélyi magyar írók legjelentősebb csoportosulása volt.

1903 szept. 5-én született Pittsburgben. Édesapja halála után édesanyja 4 gyermekével hazaköltözött Erdélybe.

Gyermekkorát nagyapjánál Asójárán tölti. Tíz évesen a Kolozsvári református kollégiumba került. Érettségi után beiratkozott a bécsi erdőmérnöki fakultásra.

Egyetemi tanulmányai váratlanul szakadtak félbe, amikor nagybátyja, Kemény Ákos, Marosvécs akkori tulajdonosa meghalt utódok nélkül, így kemény János a marosvécsi várkastély és erdőbirtok egyedüli tulajdonosává vált. 1923-ban megnősült, elvette feleségül Auguszta Patont, aki igazi társa lett. 6 gyerekük született, amelyből 1 meghalt. Kemény János 1929-ben elvégezte a kolozsvári protestáns teológiát.

1926-ban először hívta meg az erdélyi magyar írókat tanácskozásra marosvécsi kastélyába, ahol létrehozták az Erdélyi Helikon szabad írói közösséget, amely jeles eredményeket ért el a kisebbségi létbe szorult magyar irodalom ápolásában. 1941 és 1944 között a kolozsvári magyar színház vezérigazgatója volt, majd 1945 és 1952 között a marosvásárhelyi Székely Színház egyik alapítója és dramaturgja.

A II. Világháború után államosították minden vagyonát. Egy ideig mészégető munkásként dolgozott, hogy családját eltartsa.

1954 és 1958 között a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet könyvtárosa, majd nyugdíjazásáig a Művészélet illetve az Új Élet színházi rovatának a vezetője. (1958-1968)

Marosvásárhelyen halt meg 1971-ben, a marosvécsi várkastély parkjában, a helikoni tölgyek alatt nyukszik.