Szabolcska Mihály

Szász Gerő, a kolozsvári egyházközség papja, Szász Domokos püspök legfőbb embere, az Erdélyi Református Egyházkerület főközjegyzője, a kerület hivatalos heti lapjának szerkesztője, aki nemcsak szűkebb hazájában, Erdélyben volt már ismert és népszerű költő, 1892 tavaszán Debrecenbe utazott Könyves Tóth Mihály barátjához, hogy megismerje káplánját, a fiatal költőt, Szabolcska Mihályt. A püspökhelyettes elnyerte Szabolcska barátságát és meggyőzte, hogy jöjjön el Erdélybe, legyen ott pap, éppen Felfaluban.

Szabolcska, aki 1861. szeptember 30-án született Tiszakürtön, hirtelen, villanásszerűen határozott, hogy a számára még ismeretlen Erdélybe jön.

Megpályázta Felfalut, s mint a huszonöt pályázó közül kijelölt többi öt társa, ő is megjelent Felfaluban próbaszónoklatra, majd 1892. szeptember 18-án a felfalusi református egyházközség egyhangúlag választotta meg papjának. Próbaszónoklatának is, de nem kis részben köszönhető megválasztása Szász Gerőnek, akinek neve elégséges oknak bizonyult a közvélemény szemében.

Miután elfoglalta új állását, vonattal Monostorpályiba utazott (Bihar megye), megkérte Kún Erzsike kezét, és alig egy hónappal Felfaluba költőzése után, 1892. október 24-én hivatalosan vőlegény lett, eljegyezte kedvesét. Ezt követően elég későre, mintegy 8 hónap után tartották meg az esküvőt Monostorpályiban. A fogadalmat és az elvárásokat megcáfolva nem ásó-kapa, hanem az egyházi házassági törvényszék választotta őket szét 1894. április 2-án.

1894 nyarán bejárogat a parókiától nem messze levő birtokos nemes Korondi család udvarházába. Ott lakott Korondi Etelka, akit Szabolcska maga konfirmált, az idő viszont eltelt, Etelka pedig felserdült. 1895. február 12-én Korondi Etelkából Szabolcska Mihályné lett. Ez a szerelem lett Szabolcska életének igazi nagy szerelme, amely életüket is túlszárnyalta. Még az év, 1895. karácsonyára megszületett első fiúgyermekük, majd még egy fiú és végül egy lányuk is született.

1930. október 31-én távozott az élők sorából Budapesten, Etelka pedig oda is híven követte. Együtt pihennek, nem a Tisza vagy a Maros partján, ahogy a költő szerette volna, hanem a Duna-parti Budapesten, a Kerepesi-úti temetőben.

Szabolcska hat évig lakott Erdélyben, Felfaluban. Hat év után, 1898 végén távozott Temesvárra lelkészként. Üdülni, pihenni évek hosszú során át hazajárt Felfaluba.

Forrás:

Rácz István – Felfaluról