Marosfelfalu Árpád-kori temploma
Műemlékjegyzék kód: MS-II-m-A-16036
A templom szentélye a XII. század második felében épült, a Maros mellékága, a malomárok jobb partján II. Géza (1141-1161) magyar király idején, míg hajója IV. Béla (1235-1270) korában épült.
A szentély félköríves és félgömb boltozatú, csúcsíves diadalívvel. Az ajtó- és ablaknyílásoknál a gótikus stílus formái láthatóak. A reformáció idején a templom a reformátusok használatába került, melynek nyugati és déli bejáró ajtaja elé egy-egy faszerkezetű fedett, nyitott oldalú portikuszt készítettek, különállóan pedig egy magas és zsindelyborítású haranglábat emeltek.
A dialadív bélletén az öt okos és öt balga szűz volt megfestve felfelé illetve lefelé fordított lámpással a kezükben, a diadalív oldalán Szent Katalin, kezében a kerékkel és Szent Borbála, tetején pedig az irgalmas samaritánus jelenete. A szentély egész körbe félmagasságig szentekkel volt megfestve, mindegyik körül keret és fejük fölött egy glóriás szalag. A szentek felett az északi oldalról indulva kelet és dél irányba a következő jelenetek voltak festve: Keresztrefeszítés, Keresztről levétel, Sírbatétel, Mennybe menetel és a megdícsőült Jézus. Ezek után egy unikornis és néhány szent teljes nagyságú alakja, köztük Szent Sebestyén a rostéllyal és Szent Lőrinc.