Erődi Harrach Béla

Erődi Harrach Béla a reformkori Szászrégenben születt 1846 április 16-án egy kevésbé módos családban. Tanulmányait bizonyosan szülővárosában kezdte, majd a marosvásárhelyi Református Kollégiumban, ezt követően a „kincses városban”, később Gyulafehérváron folytatta nagy buzgalommal.

A 19. század 60-as éveiben már a pesti egyetemen találjuk, ahol a keleti nyelveket tanulmányozta oriási lelkesedéssel és odaadással. Vámbéry Ármin, jeles orientalistánk biztatatására és vezetésével, ismereteit Konstantinápolyban kamatoztatta, s beutazta az Anatóliai-félszígetet, Egyiptomot és a Balkán országait. A Török Birodalomban eltöltött két esztendőben a helyi kultúra mélyreható megismerésének szentelte idejét. Így lett a barátai által később „efen-dim”-ként szólított Erődi a „mi törökünk” – a török-magyar kapcsolatok ápolásában, kultúrdiplomáciai megbízatásokban közvetítő, tolmács, azaz „fáradhatatlan, figyelmes és nélkülözhetetlen kapocs”. 1869-ben egy vasútépítő társaság tolmácsaként a török-bolgár területen dolgozott.

1870-ben hazatért és tanári elismervényt szerzett, majd 5 évvel később már török és perzsa nyelvekből bölcsészdoktori oklevéllel is rendelkezik. Előbb a budai egyetemi főgimnázium tanára, majd a VIII. kerületi községi reáliskola tanára, 1882-től a fiumei állami főgimnázium igazgatójaként és állami tanintézetek tanfelügyelőjeként tevékenykedik. Három évet Kolozsváron tanit, majd a 90-es évektől a Ferenc József Nevelőintézet kormányzója,1892-től az 1919-es rendszerváltásig, nyugdíjazásáig a budapesti tankerület főigazgatója volt.

Pedagógusi munkájának alapját főként a magyar nyelv és irodalom tanítása adta, miközben tankönyveket, oktatási segédkönyveket és nyelvkönyveket is írt. Később tankerületi főigazgatói státuszában az oktatás ellenőrzéséhez, a fővárosi iskolák számának gyarapításához, fejlesztéséhez járult hozzá tevékenyen. Elnöke volt a gyorsírás-, szépírás- és gépírástanítókat vizsgáló országos bizottságnak is.

Erődi határokon átívelő, nemzetközi munkásságát jól szemlélteti az a gazdag és rendkivül sokrétű és szerteágazó tevékenység, amelyet lelkesen végzett. Erődi fontos közvetítő szerepet vállal a magyar művelődési élet népszerűsítésében: előbb a párizsi világkiállítás szervezési munkálataiban vett részt, majd 1908-ban a londoni magyar kulturális kiállítás ügyvezetőjeként a hazai tanügyi rendszer megismertetésén fáradozott. Ahogy fiumei évei során az olasz-magyar kapcsolatok erősítésén dolgozott, úgy „iskolaépítő” és tanügyi feladatainak lelkiismeretes ellátásához, az oktatás megreformálásához külföldi tanulmányutakon szerzett tapasztalatokat.

Erődi azonban nem csak e megbízatások miatt utazott sokat: a vágy, hogy más kultúrákat megismerjen, egész életét végigkísérte, ahogy annak igénye is, hogy a tapasztaltakat úti beszámolók, ismeretterjesztő előadások vagy épp vetítések formájában tárja nagyobb közönség elé. Széles látókörűsége, tudása, valamint az utazások alatt szerzett tapasztalatok és kapcsolatok csaknem predesztinálták arra, hogy a magyar földrajz tudományának fejlesztésében vállaljon szerepet, kezdetben titkára, majd 1894-től egy évtízedig a Magyar Földrajzi Társaság vezetőjeként találkozzunk a nevével. E lényegében kultúr- és tudománydiplomáciai küldetéséhez nagyban hozzájárult páratlan idegennyelv-ismerete, csaknem 20 nyelvet ismert. Ezek közül tökéletes a magyar, német, francia, angol, spanyol, török, perzsa, újgörög, román, horvát, bolgár, latin, ógörög, arab nyelvtudása és némi jártasságra vall az orosz, örmény, albán, cigány, holland és cseh nyelv ismerete.

A kultúrák közti önként vállalt közvetítő szerepét fémjelzi egész életpályáját végigkísérő fordítói tevékenysége: a Kelet iránti vonzalmának köszönhetően vált a török, a perzsa, a bolgár költészet tolmácsolójává, neki köszönhető Omar Khajjám, középkori perzsa költő-tudós 464 rubáít (négy soros epigramma szerű költemény) fordítása. Huszonévesen még színészi pályával is kacérkodó Erődi drámafordításai révén a magyar színházi kultúrát is gazdagította. Főművei közé sorolható Mikes Kelemen életrajza (Pozsony – Bp., 1885), Fáráók országában (Bp., 1888), Utazásom Szicília és Malta szigetén (Bp., 1895) A Szentföldön (Bp., 1899). Művei remekül igazolják széleskörű tapasztalatát, határtalan érdeklődési vágyát és tudásszomját, amelyeket átörökiteni szándékozik és megoszt olvasóival.

 Erődi Harrach Béla- városunk jeles szülötte, a rendkívül szerteágazó érdeklődési körrel bíró tudós tanár, nyelvész, földrajztudós, keletkutató- 1936. május 5-én, Budapesten hunyt el  90 éves korában. A fővárosi Fiumei úti sírkert 11/1 parcella, 28-as jelzetű sírjában nyugszik. Áldozatkészége, tudásvágya, tenni akarása legyen példaértékű a ma és jövő nemzedékének. Emléke legyen áldott!

Forrás:

Thirring Gusztáv: Erődi Béla emlékezete (Földrajzi Közl. 1936).

Simon P. Piroska: Erődi Harrach Béla (Tudós tanárok, tanár tudósok- OPKM sorozat kötet. Bp. 2015)