Erdély területe a Római Birodalom kiszorításával a vizigótok uralma alá került.
A kelet felől érkező hunok uralkodtak itt az V. század elején.
Attila halála után a gepidák foglalták el ezt a területet és királyságuk uralta több, mint egy évszázadot.
Az Avar Kaganátus ölelte magába ezt a területet.
681-től a magyar honfoglalásig Erdély területe az első bolgár birodalom része volt.
Erdély a Magyar Királyság része lett.
Losonczy Dénes hagyatékában a "Regun"-hoz tartozó birtokából Tamás fia kapja Regun (Szászrégen), Berycteluke (Beresztelke) , Sayo (Nagysajó), Monorou (Monor), Rossk, Magarzakaal (Erdőszakál), Zaazgyiznoyo (Alsó Répa), Vruzfolu és Scenmihalteluke falu felét, István fia kapja Dedraad (Dedrád), Sceplak (Dedrádszéplak), Geledum (Gledén), Weech (Marosvécs), Felydeech (Felsőidecs), Olydeech (Alsóidecs), Holthmorus (Holtmaros) és a felső (superior) Vruzfolu birtokokat, végül Dezső fia tulajdonába Batus (Bátos), Veylla (Vajola), Zaazzakal, Gyznoyo (Disznajó), Vereszeek, Feelfolu (Marosfelfalu) és Luer (Lövér) került.
V. Márton pápa engedélyt ad Losonczi Dezsőfi Jánosnak, hogy Szent Mihály tiszteletére templomot és ferences kolostort építtessen Marosfelfaluban
Szászrégen vásártartási jogot kap, évente négy országos vásárral
Szászrégenben választják Erdély fejedelmévé Kemény Jánost.
1924 tavaszán, a pala kitermelése során a marosfelfalusi téglagyár melletti bányából egy bronz letétet találtak, amely i.e. a XII. századból való (bronzkor, kb. 3200 éve). A legszebb darab, az akkori művészet egyik legtökéletesebb képviselője egy bronzkori fibula, bross, amely Maros megye jelképévé vált, megjelenik 1998-tól Maros megye és 2011- től Marosfelfalu község címerén.
